Luca nap | december 13.

Szent Lucia tisztelete az 5. századtól ismert. Legendája szerint Luciát pogány vőlegénye bíróság elé hurcolta, azért, mert nem akart férjhez menni hozzá, mivel egy Szent Ágota sírjához történő zarándoklat során már megfogadta, hogy életét Jézus szolgálatának szenteli. A legenda szerint gyönyörű szemeit kivájta és elküldte vőlegényének, de a Szűzanyától még szebb szemeket kapott ajándékba. Ezért lett ő a szembetegek gyógyító szentje. A közép-európai néphitben Luca kettős alakja jelenik meg. Az egyik rontó, a másik a jóságos alak. Csallóközből ismert olyan népszokás, amikor a legények, esetleg leányok fehér lepelbe öltöztek és így ijesztgették a gyerekeket. Másutt Lucatököt készítettek. A tök belsejét kivájták, szemeket, nagy fogakat vágtak rajta és gyertyát gyújtottak benne. Az év legsötétebb napja gonoszjáró nap is volt, amikor védekezni kellett az ártó hatalmak ellen. Az ólak ajtajaira fokhagymával keresztet rajzoltak, hogy az ártó hatalmak elkerüljék a jószágot, s ne tudják megrontani az állatokat. Ismert szokás volt a Lucanapi kotyolás, amely segítette, hogy a tyúkok jól tojjanak a következő esztendőben. Ezzel függött össze e napon a varrás tilalma is. Ha a gazdasszony mégis varrt volna, akkor ezzel a tyúkok fenekét is bevarrta volna. A Luca napon ültetett búza karácsonykor a karácsonyi asztalra került. Ha karácsonyra szépen kizöldült, a következő évben jó búzatermés volt várható. A lucaszék készítését ugyancsak ezen a napon kezdték el a legények. Kilencféle fából készült, vasnak nem volt szabad benne lenni. Ha az éjféli misén ráálltak, akkor meglátták a boszorkányt. Ha a boszorkány észrevette a szemlélődőt, jól tette, ha futásnak eredt, mert ha elkapták, akkor alaposan elverték, meggyötörték őt a boszorkányok. A boszorkányok hátráltatása végett a menekülők mákot szórtak maguk után, mert a boszorkánynak azt fel kell szednie. Amint hazaért a legény, fokhagymát dugott a kulcslyukba és azonnal elégette a széket.