Szent Miklós nap | december 6.

Szent Miklós a gyerekek és a diákok védőszentje. A középkorban a kolostori diákok szerepjátékkal emlékeztek Szent Miklós alakjára.

A Láncos Miklósnak nevezett alakoskodók (jelmezbe öltözött legények) jesztgették, imádkoztatták a gyerekeket. Derekukon láncot csörgettek. Volt olyan vidék ahol fejükre harisnyát húztak és kenderből szakállt, bajuszt ragasztottak. A Miklós-járás ördög szereplője vesszőkorbáccsal fenyegette a gyerekeket, és ha a fonóba is betértek, ott a lányokat. A szokás régi voltát egy Csepreg városából, 1785-ből származó tiltás is bizonyítja, mely szerint „Szent Miklós püspök napja előtt való estvéli vagy éjszakai üdőben…álarcokban magukat elrejtvén házrul-házra járnak… keményen megparancsoltatik…. melyek által az éjszakai csendesség sértődik, megengedni ne merészeljenek.” A tiltás ellenére még a századfordulón (19-20.század) is jártak a fiatalok Csepregen hangoskodva e napon ijesztgetni. Népszokásaink másik alakja a Szent Miklós püspököt megszemélyesítő figura volt, amely vizsgáztatta, megimádkoztatta, büntette és jutalmazta a gyerekeket. A télapó elnevezés az 1950-es évektől terjed el, a kommunista politika vallásellenes ideológiája nyomán. Az elnevezés az oroszok „Gyed Mroz” Fagy Apó nevének tükörfordítása.